sárga lapok

Érdekes, ha honvágyam van mindig Félegyháza jut eszembe, nem Pest, és az mindig olyan megnyugtató, egy kis oázis, mintha meditálnék. Pedig amióta egyetemre járok, mindig azt mondom, hogy pesti vagyok, és erre már nagyjából óvodás korom óta vártam. De a legszorosabb és stabilabb emberi kapcsolataim 5 év után is ott vannak az otthonban, ahovan nem vagyok valósi.

<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

Jelentősen alulteljesítettem a Mme Tussaudsos interjúhoz képest az American Apparelben, és pont azért, mert arra "készültem", erre meg nem. Ülsz egy órát a metrón, van idő gyártani néhány hangzatos, bárhol bedobható panelt ("mosolyogj és a világ..."), és ha erre a kis egyszemélyes brainstormingra nem szakítasz időt, akkor az interjú el lesz bukva a "miért akarsz az American Apparelnél dologzi?" első kérdésen. Hogy kapjak pénzt. Hogy féláron vehessek ruhát. Hogy trendi legyek. Shitshitshit. Plusz az idegességtől az előre összerakott, a lehetőségeimhez képest választékosan megfogalmazott mondatok is szétesnek kis darabokra, úgy tűnik, mintha még angolul se tudnék, amelett, h nem tudom, miért akarok ott dolgozni. Rossz párosítás.
De sikerült megtudnom, hogy nyitnak Budapesten. [update: nem meglepő módon kaptam egy e-mailt, h nem hívnak második interjúra.]
Ráadásul brainstorming helyett Ian McEwan Atonementjével vontam el a figyelmem az idegességről [magyarul Vágy és vezeklés v vmi hasonló], amiben 150 oldal leírás után végre elkövették a "bűnt, ami mindenki életét megváltoztatja", és a maradék 250 oldalt most már nincs is kedvem elolvasni, mert rengeteg szenvedésen és öregkori megbánáson kívül nem hinném, hogy jöhet még más.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az utóbbi időben egyre gyakrabban jut eszembe, hogy muszaj lenne egy este rengeteg alkoholt inni, hajnalig idióta popzenére tácolni, gyönyörű indiai srácokkal smárolni, másnap délután valahogy kikászálódni az ágyból és másnaposan gilmore girlst (szívek szállodáját) nézni, rengeteget, miközben próbálom rehidratálni a szervezetem [ilyeneket nem is lehet írni, olvassák mások anyukái is:P]

+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++

Oké, ma olyan történt, amit álmaimban sm reméltem: visszaadták a 75 dolláromat (aki nem tudja mire gondolok, olvassa el a bazdmeg cimű bejegyzést). Bementem a bankba, hogy csináltassak valami mínuszba menés elleni védelmet a kártyámra, de a lány azt mondta, hogy "hát sajnos neked nem tudunk overdraft protectiont csinálni, azt lehet, hogy blablabla blablabla megtakarítási számla, vagy blablabla hitelkártya, de a jelenlegi esetben csak annyi, hogy minden reggel mielőtt elindulsz, megnézed a netbankban, hogy mennyi pénz van a kártyádon, és nem költesz többet."
Szóval nem elég, hogy ebben az országban annyira máshogy működik az egész bankosdi, hogy nem bírok 3 mondatot felfogni amit mond (nem, nem az angoltudásom hiányossága), és nem elég, hogy a bankom csak arra vár, hogy túlköltekezzek, és vonják le érte a pénzem, de mindezek felett még nekem kéne a saját pénzügyeimre figyelni!!! ááá!
Mindezek súlya alatt kissé összetörten pislogtam, sajnálva önmagam, hogy a jövőben az éhhalált elkerülendő felelősségteljes magatartást kell tanúsítanom, így mielőtt elindultam a strandra, gondoltam sajnáltatom magam egy kicsit, és kifejtettem a lánynak, hogy otthon ha nincs pénz a kártyán, akkor nincs pénz, és ezért különösen rosszul érintett ez a 75 dollár. Mire kérdezte, hogy beszéltem-e már valakivel erről, mert akkor megnézi, hogy hirtelen vissza tudja-e rakni!!!! !!!!! [remélem érzékeljük, hogy 1. aláírtam egy rakás papirt, ami tartalmazta, hogy ez fog történni, ha túlköltekezem, csak nem olvastam el, mert 50 oldal volt 5ös betűmérettel, és az ilyeneket soha senki nem olvassa el; 2. nem mondtam semmi olyat, hogy rakja vissza, csak megemlítettem, hogy ez történt, ugy, h nem tudtam, h ez fog történni.]
És visszarakta. És mondta, hogy ezután figyeljek. Meg akartam ölelni.

ßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßßß

Munkafront update: a Madame Tussaudsban megvolt az orientáció, nyitás előtt körbevezettek, volt napkezdő meeting, ahol megtapsoltuk Jacket, Johnt, Christie-t, Sheilát, hogy 120% és 3582 darab, bemutatkoztunk, kaptunk egyenpólót (ami még tetszik is), és hétvégén felhívnak a menetrendemmel kapcsolatban.
Vicces dolog, hogy erről a két óráról oldalakat tudnék írni, valszeg mert hetek óta semmi konkrét nem történt vele, és erre vártam, a többiek mindig jöttek haza és oldalakat meséltek a munkájuktól, amitől már nagyon ideges voltam néha, egyrészt mert nekem nem volt munkám, másrészt mindig én voltam itthon elsőnek, uh az összes sztorit ötször hallottam. De mostantól:)
Ezek után felhívtam a Staplest, ahova fél óra múlva bementem egy második interjúra, ahol a "világ visszamosolyog" 20 perces verzióját adtam elő, minek következtében a manager a végén azt mondta, hogy "üdv a fedélzeten". Szóval jövő hét tréning, utána kezdődnek a reggel héttől este 10ig napok (2-3 órás ebédszünettel köztük, amiket előreláthatólag a Central Parkban alvással fogok tölteni).
Augusztus 1-jét ezennel pedig nemzeti ünneppé nyilvánítom, mondjuk Első Fizetés Megemlékezéi Nap (First Payday Remembrance Day, tetszik).