sárga jegyzetfüzet

Vettem egy sárga jegyzetfüzetet 2,5 dollárért, ezt tekintve a kulcsmomentumnak abban a folyamatban, hogy ezentúl dafigyeljek arra, hogy mit eszek. Ez nem igazán jött be eddig, egy csirkeszendvics menüre mindig van alibi, és a sarki fagyijoghurtot is ki kell próbálni. Úgyhogy a sárga füzet most arra kárhozik, hogy a várost járva offline blogbejegyzéseket írjak bele itteni életem hullámhegyeiről és völgyeiről. Időrendben
---------------------------------------------------------------

Majdnem vettem 3 dollárért egy kitűzőt: "Latte - franciául annyit tesz, hogy túl sokat fizettél ezért a kávéért". De aztán otthagytam, ennyiért már adnak egy lattét a starbucksban:P

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Aztán a lány bocsánatot kért a boltban, h túl nagy a lábam és nem megy bele a cipőbe. [s az egész napos mászkálás miatt koszos is volt, itt mégse próbálnak soha zokniban]

.....................................................................

Megint beleestem a hibába, amibe utálok beleesni/utálom ha mások beleesnek: elkezdtem következtetéseket levonni valamiről, amit még nem ismerek és még nem vagyok a része. Tegnap még úgy gondoltam, new yorkban semmi lenyűgöző nincsen: van nagyobb, melegebb, koszosabb, szebb könnyedén, alternatívabb stb, és a hipotézis arra futott ki, hogy ennek a városnak a lényege az itt folyó non-stop Élet. Ezt továbbra is tartva, ma azért találkoztam impresszívebb dolgokkal átmászva az East Side-ra, ahol nem vagyok annyira ismerős. Bár továbbra is az egyetlen lenyűgöző dolog, amivel találkoztam, az a Central Park, és onnan a skyline.

***********************************************************************

Szeretnék már végre hátradőlni és élveni ezt a várost, az éttermek ablakának bámulása nélkül végigmenni az utcán egót növeszteni, hogy utánamfordulnak, rámmsolyognak, rámköszönnek a fiúk/csávók az utcán, vasárnap egy Starbucks latteval és egy kiló újsággal kifeküdni a Central Parkba bikiniben, de nem, ezt nem lehet, mert egy pöcs vagyok és nem bírok munkát szerezni, és arra sem hivatkozhatok, h ez egy türelem- és szerencsejáték meg recesszió van, mert amellett, h ez van, egyszerűen csak nem adok bele mindent.
De szar bevándorlónak lenni, szar, amikor a mexikói pincér megkérdezni, h honnan jössz (biztos nem gonoszságból, de akkor is emlékeztet rá, h akcentusod van, és a magyar referenciáiddal kitörölheted a segged a legtöbb helyen, és hogy a csoporttársam ugyanebben a városban a CNNnél meg a Council on Foreign Relationsnél gyakornok, ami még a jelenlegi idiótaságaim mellett arra is emlékeztet, hogy előző öt évet gyakorlatilag nettóba elvesztegettem.)
Én csak egy kicsit new yorki szeretnék lernni végre, ennyi.

<3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

A mai napon 10 percre vettem le a hnagot a telefontomról, ezalatt a 2 reménybeli munkáltatóm bírt felhívni. Az egyiket (Circle lines hajókirándulások, ahol egy 20 kérdéses matetesztet is ki kellett tölteni, amiben nem csak öszeadni és kivonni, de néha osztani és szorozni is kellett, egyszer tizedestörteket is!) vissza tudtam hívni, de a Madame Tussaudsban már nem voltak ott negyed hatkor. 100 embert interjúvoltak meg tegnap és ma, nem tudom, hogy mennyit vesznek fel, ilyen mindenféle nyári munkára (pénztásros, liftkezelő, fotós stb.). Ha véletlen akarni fogak, akkor szerintem ezen a ponton nyertem:

K: Mi szerinted a jó customer service? (minek hívják ezt magyarul? Kiszolgálás? Ügyfélszolgálat?)
V: A filozófiám: "mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád". Ezért szeretek emberekkel dolgozni, hogy egy kicsit jobbá tehessem a napjukat.

LOL! Az előző egy hétben többet hazudtam, mint eddigi életemben összesen (de ezt mindannyiunknak el kellett sajátítani, a többieknek már new yorki tapasztalat is szerepel a cv-jében, én csak a H&M-ben dolgoztam fél évig [ahol a karácsonyi csúcsban és a leértékeléseknél már hozzászoktam a tömeggel való munkához]). Mosolyogj a világra? És ha a világ darabolós sorozatgyilkos?

De a holnapi nap sorsdöntő lesz, úgy tűnik.