a multkor munkakeresés közben találkoztunk az utcán a bestseller-árussal, aki annál olcsóbban adta a könyvet, minél többet vettél, úgyhogy 18 dolcsiért zsákmányoltunk egy Hornby Pop Csajok Satöbbit meg két Ian McEwant. Az előző két napban suttyomban letoltam a hornbyt, és bár már olvastam egyszer, asszem most megfelelőbb életszakaszban ért a dolog, és kicsit megnyugodtam, hogy a felnőttéválás lehet, hogy senkinek sem megy olyan egyszerűen.
ma néztünk buzifelvonulást, valamikor rakok képeket, és írok róla bővebben, izgi volt.

meleg van. nem olyan, mint otthon, hanem ilyen alattomos. mintha mindig le lennél égve. első nap, amikor elveszetten kerengtünk a metróban, egy mami segített, kicsit dumcsiztunk, és mondta, hogy augusztsuban majd jo meleg lesz, ilyen gon osz, ragadós. már most olyan.

amugy ma láttam egy hirdetést az ujságban, hogy 8000 dollárért lehet petét adományozi, és hirtelen ingerenciám lett segíteni embertársaimon. ha megjön a TB számom, sztem utanézek részleteiben.

és már matracunk is van, munka után járkálunk, holnap melegfelvonulás és remélhetőleg eb döntő valahol.

lakás

View Larger Map

íme-íme. amúgy depozit igen kellett egyhavi, de szerencsére meg tudtuk csinálni, h csak szeptember végéig legyen bérlet, ti. 3 srác már két éve itt lakik, de most költöznek szét, a szerződésük meg még tart.

amugy washington heightsnak hivják a környékünket, de én átnevezném "Poco Dominica"-ra vagy valami hasonló, és valami alap spanyol se ártana a boltban meg ilyenek. ma a mosoda külön kulturális kirándulás volt, mondtam a maminak, hogy mondja már meg, mit kell itt csinálni, nem voltam még soha. Erre mondta, hogy nem baj, és integetett a kezével, h nyugodtan pakoljam a cuccokat a mosógépbe. A kommunikációs korlátok ellenére azért most tiszták a ruhák.

Munka még nincs. szeretettel várok minden tippet, LOL.

marci ugy tunik még továbbra is jet-lagged, fél 10 környékén bealudt az uj lakás padlójára. mert, tádááá beköltöztünk! jelenleg szanaszét hajigáltuk az összes cuccunk az egész szobában örömünkban, és 3 órája a lakkozott parkettán fekszem, tök félek, h allergiás vagyok rá vagy valami. az utcáról egyébként gyerekzsivaj szűrődik be (kiegészitő információ: kedd este 23:22 van, ne csodálkozzanak a latinók ha aztán hotdogárus lesz a kölökből [bps: nem-komolyan-gondolt-megjegyzés])
ja, és igen, holnap már az ikeás ágyamban fogok aludni, amit 50 dolcsiért szereztem a craigslisten:)
többet nem teszek madonnát ide, mert összevesztünk rajta a marcival [utálja, amikor popper dolgokat csinálok, szertinem meg igazságtalanul nagy arányban cseszeget ezzel].
asszem en is nyugovora el, raktam fészket ruhákból és hálózsákból (ha eddig esetleg nem fájt volna eléggé a hátam)

new yorker zene

életérzés a bevándorlók életéből:


[szöveg itt]
hehe. ma egyébként súroltuk chinatownt, nem gyanítom, h akarnék ott lakni.

még két amerikás-madonnás
nagy kedvenc minden amerikába utazás nélkül is:
Do I have to change my name?
Will it get me far?
Should I lose some weight?
Am I gonna be a star?


és a másik:

cosmopolitan

fun fact: azt hittem, majd én leszek a kisvárosi lány, aki csak néz, és nem tudja mi van (őszintén bevallom, attól féltem legjobban, h nem leszek elég trendi, és kinéznek, de ez nem fordult elő, ettől még le fogom nyúlni a newyorki csajok stílusát a következőkben), és kiderült, h a marci az (aka kisvárosi lány/fiú), aki rácsodálkozik a mindenre.

én azt szeretem itt elősorban, h az emberek szeretik magukat. kimennek az utcára, és nem érdekli őket, h mit gondol a másik. mászkálnak a husi csajok, kvajol felöltözve, és olyan szépek, mert látszik, h szeretik magukat. még ezt fogom lenyúln a stílusukból.

times sq

LOL
küldeném mindenkinek aki szereti, főleg zsoltinak és magamnak.

A harmadik nap reggele

A hostelban fetrengek az emeletes ágyon, alattam egy origamizós japán-san franciscoi néni, ukrán hentes bartátom épp fürdőzik (ez a marci volna, nem sikerült valami első osztályúan az a last minute hajvágás), zúg a légkondi, és csak azért nincs 15 fok itt is, mint minden légkondicionált helyen (értsd: minden zárt terület), mert felnyomkodtam 60-rol 70 farenheitre.
az első napot coney islanden töltöttük, vidámpark az óceánparton, ahol megtekintettük az éves szokásos "hableány felvonulást", és ettünk híres nathan's hot dogot, amiért nagyjából fél órát kellett sorbanálni, később persze kiderült, hogy 1,5 dollárért a sarki puerto ricoi bácsi jobbat ad. Amúgy ha nem figyelsz oda iszonyatosan, akkor csakis szar kaját lehet enni. (már csak ezért is remélem, h mielőbb lesz lakás, nem akarok 2 héten belül gurulni) persze senki ne higgye, hogy az élet csupa játék és mese, azért voltunk ott, hogy haverkodjunk egy couchsurfolos sráccal, mert egész new york TELE volt, és nem annyira akartunk valamelyik parkban aludni. És befogadott minket, még a meccset is megnéztük, meg egy rakás hasznos tanácsot is adott az életünkre nézvést. Ugyanez nap végre sikerült valamit látni a városból a metróhálózaton kívül, times square, tegnap meg a central parkban wifizgettünk.
Tegnap lett telefonunk, ez jelentős előrelépés, családi előfizetés <3, és valoszinuleg ma reggeltől estig telefonálunk, tegnap is elejtettünk már néhány telefont és e-mailt, de itt a lakásokat ugy viszik, mint amikor otthon féláron adják az electrowordben a morzsaporszívót, szóval korán kell kelni a sikerhez.

huh, megérkeztünk

egy álmatlan pakolászós éjszaka és gyors búcsúcsókok után volt egy lazítós-kajálós-alvós-nézegetős repülőutunk, aztán megkaptuk a kultúrsokkot:)
new york durva, mocskos és gusztustalan.
elbolyongtunk az metróaluljárók tömött, rohadó, és iszonyatosan nyomasztó világában, Jucus még patkány-spottingolt is...úgy éreztem magam egy sci-fiben 2050-ben, amikor a különböző galaxisokról érkező emberek egy hatalmas fekete rohadó rendszerbe kerülnek és nyomják egymást a túlélésért.
ebben voltunk mi kedves magyar fiatalok a péntek délutáni forgalomban, hatalmas pakkokal.

amikor feljöttünk se volt sokkal jobb, Harlem. nagy kocsik, dagadt fekák, ordító zene és állandó ordibálás, ja, és szemét mindenhol. pár órácska és a hostel is meglett. este még egy rövid séta, aztán bele az ágyba és aludtunk mint a bunda (na,jó,kb fél órát még ment a balhé a szobában, mert valóban nehéz 7 embert 6 ágyra elszállásolni.
de nem kellazért félteni minket itt, vhogy mégiscsak éreztem kicsit szokja ezt az ember és észreveszi, h mennyi mindenki él, mennyi mindenki zenél, ésmégicsak jó ez a hely. de azért kis idő kell hogy magáévá tegye az ember ezt a várost.
great morning, new york - mondta most egy latino srác mellettem.
meglássuk. most veszünk telszámot, és nekilátunk vmi jó kis kecót szerezni. már érzem, ez se lesz egyszerű:)

búcsúzós

nem vagyok valami búcsúzós hangulatban, pedig más sincs az előző napokban, mint vállveregetés, jók legyetek, vigyázzatok magatokra. De mivel semmi konkrét nincs még meg a new yorki életünkből, az egész iszonyú távolinak tűnik, a holnapután amerikában olyan, mintha arra gondolnék, milyen lesz két év múlva.

A kinizsi utcán átlépdelve a kutyaszarokon, jegybeíratásról hazafelé, veszek egy le monde diplomatique-ot a kőbánya kispesti relayben (az egyetlen hely, ahol találtam), a vonat felé le az életveszélyes lépcsőn, a változatosság kedvéért javítás alatt levő mozgólépcső mellett, a maradék cuccommal balanszírozva cigány bácsi jön szembe - "de jó kis nagy szaros segged van! de azért beleraknám a kakiba!".

Hát helló Magyarország.