tegnap (kedden) nagy vígan besétáltam az álomszerű munkahelyemre, hogy megkezdjem első munkanapomat azon a helyen, ahol heti 31 órával visszakereshetem az összes pénzt amit befektettem, mire a managerasszony a fenti mondattal fogadott. sajnos mégsem megy el az a srác, akinek a helyére felvett volna, sorry. a teljes sokktól az mentett meg, hogy felhívta a több étterem felett diszponáló főnökét az ügyemben, és lezsírozott nekem egy hasonló melót egy másik helyen, pár utcával arrébb. át is mentem, fel is vettek, heti 2x8 órába éjszakára. szóval az elsőmunkanapomat álláskereséssel töltöttem, ahogy a mait is, természetesen sikertelenül, mivel az összes étterem töküres, vendégek sehol. kivéve a gyors- és önkiszolgáló éttermeket, ahol lehet mosogatni és kuktulni, de csak többéves new york-i tapasztalattal. amink persze semmilyen munkakörbe nincsen, de néhányba már elég jól tudjuk bekamuzni. napról napra szépülnek a rezumék, a mai naptól pl. már tavaly is dolgoztam new yorkban, mert azt a várost ismerik. és egyáltalán, nincs olyan dolog, amiben igazat lehet itt mondani. most már ősz végéig maradunk, ezer helyen dolgoztunk, 3 nyelven beszélünk, minden koktélt ismerünk...
na jó van örömhír is, az ukrán segédmunkást holnapra trainingre hívták, a francia színművésznőt ma reggel azonnali munkábaállásra, és a miklósi táncoslábú is kapott lehetőséget. szóval 9ből 6 főnek valamilye van, de egyik sem holtbiztos tuti eddig, viszont éhenhalás ellen véd.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment