az első folyt.

(a csőtörésről annyit, hogy a fürdő ajtófélféjának réséből ömlött. máshol cseperészett a sárga nembüdös víz, jucussal pánikoltunk egyet, aztán aláraktuk a lyukas vödör helyett az új lábasainkat, feltörültük elállt. felső szomszéd nem regált, gondok elutazott, reméljük nem lesz belőle para. )

szóval arról ott tartottam, hogy a hely elég király, amit nem az elegáns szinonímájaként használok, legfeljebb annak ellentétét vethetném fel a kócerájjal kapcsolatban. éjjelnappali nem gyorséttermi kajálda hatalmas húsokkal meg pásztákkal a partyarea közepén, hajnali 4kor kvázi teltház volt pedig a tábla szerint 75en beférnek. ennélfogva betekintést enged a new york éjszakába, miszerint buli előtt vannak sokan éjfélig, majd 1-3 között alig, aztán a buliban megéhezők betérnek 4 körül, aztán 5-6 a teljes nihil. custumertanulmányokat majd később teszek közzé, most csak egy kedves vendégről szólnék, aki megkérdezte, hogy ráérek-e munka után. az illető fiú volt. a válaszomat nem árulom el, mert az fontosabb jelen körülményeim között, hogy munka előtt alatt és után annyit és azt és akkor ehetek ihatok amit és amennyit és amikor csak akarok, nyilván alkoholon kívül.

ez azért messze nincs így minden helyen, bár seholsem annyira sóherek mint a magyarországon, erről mondjuk a resumémben állítottak szemben nincs személyes tapasztalatom. van pl. a másik hely, ahol valsz jövő héten kezdek pénzért dolgozni, a smörgas chef skandináv étterem, ami egy puccoskodó hely, ott aztán csak staffmeal van, műszakok után, közben még inni sem lehet nagyon, csak vigyázban állni. az éjszakai helyen utána odajött a főnök, hogy üljek már le ha nem jön vendég.

thank you, good bye :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))