Tuesday, July 22, 2008

V.I.B.

Na folytatom ahol abbahagytam múltkor (bár egyre inkább az az érzésem, hogy nem ilyen stílusban kell blogot írni, de mindegy). Mint kiderült, a vasárnapi nem duplaműszak volt, ezért még 2 tréningem volt hátra. Pénteken Lora tréningelt, utána jött 2 szünnap, majd Mr Paul tréningelt.
A Lora tréningelte péntek alatt, már volt teljesen saját asztalom, király. A teljesítményem, közepesen szar? talán annál valamivel rosszabb volt, egyszerűen be voltam fosva, Lora csupán annyit mondott, hogy nem tud kijavítani, ha nem is hallja mit mondok... na mindegy legalább látom miben kell még fejlődnöm. Alper megint benn volt, egyszerűen hihetetlen az az ember, nagyon bírom, sajnos haza kell mennie most török honba, mert az apja megbetegedett. Hát, sokkal jobban örültem volna, ha Nikos szívódik fel, akinek azt hiszem nem velem van baja, hanem a világgal, mondjuk azt hiszem a görögebbik felét szereti a dolgoknak. Na röviden ez volt a péntek, aztán jött a hétvége, és vele együtt két szünnap, ami majdnem olyan volt mint egy átlagos otthoni hétvége ha hazamegyek, azon a címen, hogy hétközben kemény munka folyik (és ez itt is legalább annyira tényleg így van mint a koliban, legalábbis most is egy laza 12 óra alvással kezdtem), nem túl sok mindent csináltam, mondjuk úgy, hogy szinte semmit (itt a szintén van a hangsúly), mondjuk voltam hajat vágatni, meg kapcsolatokat ápoltam (mármint az otthoniakat).
És ekkor elgyünne hétfő, amit már tudtam, hogy az utolsó tréningem lesz. A munka most is a szokásossal kezdődik, megérkezés után átöltözés csinibe (sokáig tart...), majd napkin hajtogatás family-ig (kajakaja), és utána szokásos meeting Big Bossal (aki tényleg nagy darab, de gondolom nem lehet szegény, mert a felesége egy 40-es volt modell nő akinek most modell agency-je van, és elég fényűző kis bagázzsal haverkodik), Mai szöveg: szokásos no mistakes és a we are a team szöveg után (amit mindig focis példával illusztrál) jön az elmaradhatatlan büszke vagyok, hogy nekem dolgoztok de ha nem akartok akkor elmehettek (ami azt jelenti, hogyha valamit nem értesz meg elsőre akkor te ezt nem akarod, görög logika...) jött, hogy most restaurant week van, szóval micsoda pörgés lesz. Na melléfogott, annyira kevesen voltak, hogy Mr Pault, haza is küldték, mert felesleges volt maradnia, kár, pedig ő egy egész másfajta tréningelést tolt mint a többiek, ő volt a laza csóka, bármit lehet, pici hazugság, légy lezser, csak tűnj magabiztosnak, ő például 3 óráig azt mondta, hogy nincs daily special ami nincs a menü-n, mert nem tudta megjegyezni a plusz 4 cuccot... Na mindegy, így a nap végén megint Laura tréningelt, róla azt kell tudni, hogy nagyon vicces a stílusa. Munka közben olyan mint mindenki, fehér ing, fekete ünneplő naci, mellényke, fekete cipő, nyakkendő. Na de élőben, van egy iszonyat nagy szemüvege, ami akkora mint az arca, kis topánkában jár és ilyen kis habos babos cuccokban, nagyon viccesen néz ki, ő is olyan mint a legtöbb ember itt New York-ban, ránézel, és azt mondod hűha, otthon az ilyet kiröhögnék az utcán, de igazából, zsírul néz ki, van stílusa. Na mindegy mivel az este nem voltak sokan dumálgattunk, kiderült számomra, hogy az étterem népes alkalmazottja között nincs is szinte amcsi. Egyedül egy busser srác van, akit sztem nagyon szeretnének kidobni, mert nem bírják hogy minden második alkalommal elkésik, és John (akinek a nevét valamiért Lora joni-nak ejti(mármint tényleg j-t mond) aki csak péntek este jön besegíteni, magyarul 1 egész műszakja van, nem sok. A nagy okosok bennt azt mondták azért van ez, mert az amik nem jók pincéreknek mert nem elég precízek, túl lezserek így már meg se lepődök mért engem vettek fel, mértnem egy amcsit(najó de). Viszont egyre több az orosz, már négyen vannak, és ügyesen mindenhova beszivárognak, Mr Paul volt az első fecske, a pincér, majd jött Myla a bartender, majd Alex a busser (ő a leggyengébb láncszem) és most a végén pedig, Katja a hostess, ki tudja mi lesz még itt. Na szóval a nap végére már egyre inkább ment a dolog, szóval úgy jöttem haza, hogy elhittem, hogy lehetek jó még ebben. Ja még egy fontos dolog, a hajvágás, tudni kell, hogy nagyon megnőtt az utóbbi időben, ezért hogy ne az látszódjon, hogy lusta voltam levágatni, hanem trendi legyek, középen felállítottam kakastaréjba oldalt meg előre fésültem (nyilván nem fésüvel) de minden nap baszogattak, hogy csináljak vele valamit. Na miután levágtam kb midnenki megdícsért, vicces volt, egyedül Mr Paul nem örült, aki kifejtette, hogy már pont akart valami becenevet adni nekem a hajam miatt. A nagy főnök is megjegyezte, hogy tetszik neki, annyit mondott, hogy Nice haircut Peter, it's more professional. hát hiába ő a profitra utazik... Este még megtanultam zárni is, meg azt hogy mit jelent az S.O.S (nem a szokásos) és jöttem haza, azzal a tudattal, hogy megvan az időbeosztásom, magyarul pincér lettem hivatalosan is (zsííííííííííír). Persze annyira nem jó a beosztás, mert 5 műszak csak, és csak délelőtt (beszéltem Tasos-szal erről, mondtam neki, hogy adjon nekem többet, mert akarok more money, mondta ha király vagyok köv héten ok). Mellesleg úgy van, hogy a szabadnajaim, szerda, csütörtök, szóval megint jön 2 nap szünnap, azt hiszem elmegyek munkát keresni, mert kelleni fog még egy. Na mindegy, ma pedig letudtam az első FIZETETT munkanapomat, ami jobban hangzik mint ami volt igazából, alig voltak benn, és összesen csak 30 dolcsi borravaló ficcent le, ami biza nem sok, és legalább unalmas volt.
ráadás:eddig a bal fülem volt begyulladva, most a jobb tette ugyanezt(miközben a bal se teljesen épp de legalább hallok)
most veszem észre, hogy kimagytam a legfontosabbat, még hétfőn megtudtam mi az a V.I.B. ugye a VIP az egyszerű, sokat fogyaszt sokat tippel, akarjuk hogy visszajöjjön vendég akit nagyon kell szeretni. Na a V.I.B. a very imortant bitch, aki keveset fogyaszt, és keveset tippel, hülyeségeket kér, de ki kell nyalni a seggét, mert ismeri a főnököt meg mindenkit, remek. Szülinapja volt és az egész bagázsnak énekelnie kellett neki, remek volt, soha többet ilyet, ez volt az utsó inkább szart pucolok, minthogy önelégült sznob vén picáknak énekeljek mosolyogva, de viccesvolt mert véletlenül olyan gyertyét adtak neki ami elfújhatatlan, pontosabban mindig meggyullad újra, na az észlény, félóráig próbálta elfújni, hogy a kivánsága érjen... ezen azért elvoltam, lehet hogy gonosz vagyok, hogy kinevettem és inkább el kellett volna vinni a gyertyát? na mindegy...

No comments: