Ma szünnapom volt a tegnapi első tejles munkanapom után. Vasárnap kaptam időbeosztást a hétre. 2 szünnap, két műszak (10től 4ig) és 3 fincsi dupla de. tíztől éjfélig, hajnali 1ig. Na utóbbi volt tegnap.
14 óra meló, amikor pörgött jó volt, amikor nem, a két spanyolajkú busser társammal viszonylag keveset sikerült kommunikálni. Ja és kiderült persze, hogy nem az az álomfizetés van, amit először értettem. Nem óránként 8, hanem műszakonként. Bár az esti nyolc óráért azért 15-20 jár. Persze plusz a borravaló (szerencsére a hétfő amúgy elég pangó nap, ennél csak jobb lesz), de hát az élet nem fenékig tejfel, ezt a többiek kezdődő kiábrándultsága is alátámasztja. Ehhez kapcsolódik: megkérdeztem egyik busser társamat - Juant - hogy neki hány duplája van egy héten (miközben tudtam, az emberek általában 1-2vel elvannak). Hát neki 5. Ezek után fél órával még megkérdeztem - pusztán beszélgetés utáni vágyból - és hol laksz Juan? Hát Bronxban. Na sikeresen elintéztem magamnak h New Yorkban is egy pillanatra vmi budai zsúrfiúnak érezzem magam, ehh.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment