Naszóval. A második napi tréningemen a food runner poszton gyakorolhattam a new yorki éhenkórászok kiszolgálását. Egészen jól ment, volt hogy 3 tányért cipeltem fel egyszerre az alagsorban lévő pincéből. Ez nekem tök nagy szám volt. A személyzet kb. 90%-a latin amerikai, és ebből 50%-nak az angolja nem üti meg a basic kommunikációs szintet. Viszont nagyon kedvesek, lenn a konyhán is, tegnap még egy kis sörrel is megkínáltak.
Egy másik menedzser volt benn tegnap, akinek több fogalma volt a fizetések mibenlétéről, így megtudtam, hogy annyira nem is állok rosszul, mint először hittem, amikor úgy volt, hogy tip-ből kell majd megélni. Van viszonylag tisztes alapbér, hetente fizetve, már csak a munkaórák számát kell leegyeztetni, ami majd ma derül ki, mikor bejön a hármas számú menedzser. Ezt nevezem igazi funkcionális szétválasztásnak.
A hely kellemes, este egész nagy pörgés volt, azt élveztem, csak a nap végére leszakadtak a talpaim. És abból sajnos nem hoztam cserét. Na sebaj...
Ma megvolt az első laundromat élmény is, a végére bazi sokan lettünk, és míg vártunk, hogy a szárítógép végezzen, kb 15-ször toltak át rajtunk néhány ruhákkal teli kocsit.
De sebaj, a spanyolunk napról-napra jobb lesz...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment