az a helyzet, ha az ember nem azon sebtiben írja meg amit szeretne, akkor alább hagy a lendület, már nem is tűnik olyan fontosnak magának sem. pláne ha a többiek közül néhányan kifejezetten ellentétesen élték meg ezt az időt, nem igyekszik. mégis már egy hete meg akarom írni, mennyire sikeresnek éreztem az elmúlt napokat.

írtam korábban a munkahelyemről, hogy idegesítő a sok spanyolajkú. na ezt a helyzetet sikeresen előnyére fordítottam, tegnap egy péntekihez képest borzasztóan gyér forgalom utolsó unalmas óráiban a mexikói és ecuadori, tetovált, európai szemnek bandatagnak tűnő bussboyokkal, juannal és luissal leültünk és spanolul taníttattam magam, ők is élvezték, én sem unatkoztam, meg egyre inkább tetszik is. ellenben a busserkedés továbbra sem tűnik álmaim állásának, ezért a múlt hétvégén kerestünk Nikivel mellékállást, engem vissza is hívtak egy kis olasz helyről (lányt nem akartak...) örültem, mint majom a farkának, pincér leszek, egy fokkal azért kielégítőbb munka, és reméljük jobb pénzért, de egyelőre csak részmunkaidőben, nem akarom ott hagyni a Pete's Tavern-t, csicsregték a madarak h rövidesen "előléptethetnek" pincérré:) és jobb két lábon állni. anyagilag meg tényleg baromira nem mindegy.
közben feladtam egy hirdetést a craigslisten, hogy magyarul tanítanék, és úgy látszik bejött a promo szöveg, kedden kezdek is, anyuka írt h lánya fél évre utazik kultúrcsereprogrammal, kicsit jólenne ha beszélne. kíváló, mert ugyan ebből nem szedi meg magát az ember, viszont a tanítást tényleg szívesen kipróbálom, pláne magyart, amilyen egyszerűnek tűnik, akkora kihívás lehet.
első helyemen új lehetőség kilátásban, jött egy új munka, és még magyarul is taíthatok. hehe.
csak jönne már meg a social security kártyánk, végre minden biztosabb lenne.

csak közben sajnos a pete'sben megmondták h még két hétig nem lehetek, ez elvett a lelkesedésből, de tanulgassam csak a kajákat. én meg gyorsan teszem is, hátha sikerül lefaragni egy hétre. vagy ha becsúszik egy másik hely, akkor átnyergelek oda, szevasz pete.

ja, a kis olasz étteremben nem tudtam eldönteni a főnökről, hogy csak meleg-e, vagy csak olasz. kiderült, hogy az (ezért akarhatta kevésbé Nikit), sőt a pultos gyerek is. a különbség, hogy a főnök minden apróságra allergiás, hogy hol állsz, hogyan, és az asztalon a virág merre hajlik, addig a pultos srác óriási arc. mesélt vmi sztorit egy bulijáról egy körpanorámás manhattani lakásban, ahol belépve hat tálban fogadta őket a fű, ecstasy, crystal meg mittudomén milyen szerek.

ja a miller lite a legszarabb sör a világon, amit eddig ittam.