breaking nothing

az első saját nicken írt posztom keretében tájékoztatom a nyájas olvasót a munkásemberek számának 200%-os emelkedéséről, bús és girbicz szakkollégák ezen az oldalon fogadják a gratulációkat. más. tegnap elinultunk a central park délikeleti csükcskétől (59th st) sétálni, aztán úgy belejöttünk, hogy meg sem álltunk hazáig (w 172th st). mindeközben a central park és az elitpuccos upper east side után, a harlem déli szélén elevickélvén sikerült tágabb kontextusba helyezni a házunk előtt minden éjjel (ma először nem) bulizó népek viselkedését. pompás környékünkön, a washington heights-on (állítólag átnevezik santo domingo heights-ra) az a módi, hogy sötétedéskor családostul kivonulnak az utcára, apuka bekapcsolja a kocsiban a labambát, kiteszik a kertiszékeket, felcsapják a sakkkészletet meg a távirányítós autót, aztán eleresztik egymás haját. ha már így hozta a szóhasználat, megjegyzem, hogy eme bulizó népek az éjjelnappali barber shopok köré tömörülnek, amiből 50 méterenként van egy. ezután felérve a lakásba és letekintve a utca népére, csak a körülöttük futkározó patkányokon kaptuk fel a fejünket.