ruhavásárlás és rasszizmus

a ruhavásárlásról annyit kell tudni, hogy minden feleannyi, mint otthon, de ha ötöt veszel belőle, akkor abból hármat ingyen adnak. viszont vigyázni kell a méretekkel és a felpróbálásokkal. egyrészt keveredik az európai és az amerikai méretezés, ma pl vettem magamnak s-es pólókat és L-es inget is, vajon melyik volt az amerikai méretezés. ráadásul ahol nekem az s-es volt a jó, ott volt egy rakás xxxl-es. kb tehát az összes méretből felpakolva érdemes elindulni a próbafülkéhez, mert ki tudja épp melyik, és itt jön a másik megpróbáltatás: egy ezermillió négyzetláb alapterületű üzletbe beraknak 2 próbafülkét (néhol egyetse), a pórnép meg kígyózó sorban ál előtte. kiérti ezt a fogyasztói társadlmak mekkájában? persze ha 20 dolcsiért adnak 5 pólót, akkor kivárja az ember.
egyébént idáig kizárólag munkaruhát vásároltam, nem for fun, de legalább ha minden héten temetésre kell majd mennem akkor sem fogok kifogyni a feketéből.

mint már említettem, az éjszajkai melóm host-ság, tehát többek között le kell ülteteni a vendégeket, figyelve arra, hogy a két pincérre kb ugyanannyi meló jusson. tegnap az egyik szélesmosolyú leültetés után hallom hogy az egyik lengyel pincér szitkozódik a lengyel bussernak (kurvasok itt a lengyel), amiből csak a zárójelben is használt képenyőre nem illő szót értettem. egy perc múlva szól a busser, hogy ültessek többet az A részlegbe. mondom az előzőket is oda ültettem. erre ő: de ne feketéket.
ezt egyébként megelőzte egy beszélgetés a busserral (andrewnak hivják, ezért ismét benjaminságra lettem kárhoztatva), mely során kifejtette, hogy a feketék egyszerűen buták, nincs nekik iq-juk. azon társadalmilag érzékeny felvetésemre, hogy a viselkedés függ a családi háttértől, lakókörnyezettől és oktatástól is, csak megrázta a fejét, és annyit mondot: ezek a gének.
szóval nem valószínű, hogy életreszóló barátságot fogok kötni a druszámmal (aki egyébként harmadosztályú futbalista volt, majd edző, most hétköznap éptkezik, hétvégén bussol), de azért megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy behódoljak e eme ördögi rendszernek, és a pincérek leterhertségén és az üres asztalokon kivül figyelembe vegyek-e egyébtényezőket is e szép szabad országban, de végül a jóisten a segítségemre sietett a vendégek megfelelő sorrendű beküldésével, így nem kellett közbeavatkoznom. és egyébént is, mi van ha csak az a baja pincérnek hogy a feketék kevesebb tipet szoktak adni? tökmindegy.