cu-su-num

Úgy tűnik összehozott a sors viszonylag jófej, és érdeklődő munkatársakkal. Tegnap a Madaleine Mae nevű munkahelyemen Cascarno, az egyik érdeklődő pincér srác megkért rá, hogy tanítsam őt magyarul. Ez azért is vicces, mert például a konyhán csak mexikóiak dolgoznak (kb 3 kivételtől eltekintve), és egyikük rászokott arra, hogy csak akkor ad nekem a vendégeknek felszolgálandó starting sütiből, ha azt mondon: "para dos, por favore". Szóval a spanyolom is fejlődik.
Na de visszatérve az előző történethez, az alapszavakkal kezdtük, igen-nem. Ez még egész könnyen ment, a srác ezt ismtelgette állandóan, és mindig elmondta nekem, ha szembementünk egymással. Aztán könnyelműen azt mondta, ez már megy, legyen valami új: thank you. Hát a köszönöm az már kifogott rajta, és inkább leírta fonetikusan a jegyzetfüzetébe, amire a vendégek rendeléseit is írja. Ez mosolyt csalt az arcomra, ugyanis az amerikai fonetikus írás szerint a thank you= cu-su-num.

Egyébként egy másik pincérlány pedig a magyar népi kultúra zenében való megtestelülése iránt érdeklődött. Ez is nagyon jól esett, megbeszéltük, hogy majd cserélünk, ő cserébe ad nekem valami jó kis amerikai multikultit. Már nagyon várom...