minden vég valami újnak a kezdete

már csak 3 hét, már csak 3x4x5=60 óra van hátra a szenvedésből, veszek egy centit, és vágni fogom rajta a napokat, mint a katonák.
A Staplesben dolgozni egy dolog miatt jó: hogy érezd, mennyire jó nem ott dolgozni. De bármennyire is hányingerem van az egésztől, azért sokat tanultam. Pl azt, h tegyek meg mindent azért, h többé ne kelljen olyan munkát csinálnom, amit gyűlölök, méghozzá minden egyes mozzanatát.
Hogy elvárják, hogy robot legyél, és ha nem vagy jó robot, mosolyogva közlik, hogy kell jó robotnak lenned (a telefonba a rossz robot [ember?] azt mondja, "Jó reggelt, köszönjük, h hívott minket, itt Judit, miben segíthetek?", a jó robot meg pontosan ezt: "Jó reggelt, köszönjük, hogy hívta aa 3. és a 42. sarkán található Staplest, most már számítógépeket és laptopokat is javítunk, itt Judit beszél, miben segíthetek?" és persze gyűlölöm felvenni a telefont, mert telefonon rosszul értem őket)
Minden egyes alkalommal, amiko el kell mondanom, h "hi how are you doing today? Van staples rewards kártyája? szeretne két dollárt adományozni szegény gyerekeknek iskolakezdésre Credit vagy debit? Thank you goodbye", úgy érzem a lelkem egy kis darabja leszakad és szétporlad.
Nem bírom ezt a corporate bullshitet, és vannak eberek, akik 2-5-10 éve itt dolgoznak, amikor itt még azt sm látom, hogy lehetne valahova előrelépni (vbár jobban belegondolva, a nettó 7 dolláros órabérből csak előrelépni lehet).
A másik mnkahelyemen is tolják a corporate bullshitet, pl ha este 10kor nincs meg az aznapra kitűzött vendégszám, a menedzser nem fog bezárni fél 11ig, és lasszóval fogdossák be az embereket az utcáról (more corporate bullshit: Best in Show lettem, ami gyakorlatilag a hét dolgozójának felel meg, és csak azért örülök neki nagyon, mert új vagyok, és egy jel, hogy amunkatársaim kedvelnek és kedvelik amit csinálok). De az MT-ben nincs meg a robotság, elvárják, h kedves legyél és segítőkséz, de sokkal kötetlenebb az egész, lehet a vendégekkel viccelni, hülyéskedni is akár, ha vevők rá, és ha sokan vannak, akkor is sokkal nyugisabb az egész; ezek az emberek turisták, nyaralnak, ha 15 percet kell várni, akkor annyit kell várni, hogy jogszerűleg övék legyen az a rózsaszín ceruza. NEm túl yakori a rinyálás, reklamálás, bitching, nem úgy, mint a Staplesben, ahol a vevők beugranak munka előtt, ebédszünetben, rohannak, kérnek, visszahozzák az egydolláros cuccokat.
De vége. Nem mondtam fel effektíve. Ma megkérdeztem, hogy meddig is dolgozom itt, mondta, h van valami határidőm, neme, mondom jaja, aug vége; nem úgy volt, h tovább leszel, kérdi, nem tudsz tovább maradni? hát úgy volt, de beszéltem a tanárommal, és azt mondta, semmiképp nem hagyhatom ki az első két hetet (LOL).
A lényeg, h látom a végét. újra lesz életem.