házibuli- kicsit másképp

Sajnos a napok eléggé ugyanúgy telnek, kivéve persze a tursitáskodós szabadnapot, ezért is írtam olyan régen. De múlt héten történt valami említésre méltó, amit gondoltam megosztok veletek.
Szóval vasárnap este, miután befejeztem a heti munkát, iszonyatosan elfáradva igazán megkívántam egy sört. Arra gondoltam, jó lenne valami angolnyelvű munkatárssal elmenni iszogatni kicsit, egyrészt hogy dumáljunk egy jót, másrészt ennek következményeként még talán az angolom is fejlődhetne kicsit az éttermi szakszavakon kívül. Szóval megkérdeztem a mindig nagyon cserfes Alana-t, hogy nem lenne-e kedve elmenni meginni egy sört, erre ő nagyon készségesen azt mondta, hogy úgyis ki akarta ütni magát, hajrá...
Aztán végül az este kicsit másképp alakult, bár Alana-nak kétségtelenül sikerült egy "felejtős" estét csinálnia. Ő kicsit hamarabb végzett, mint én, szóval a bárpultnál kirendelt egy sört, és mire én végeztem minden háttérmunkával, meg átöltöztem, addigra ő már a 2. sörnél tartott. És már ez kezdett rajta meglátszani. Ekkora már az étteremből elmentek a vendégek, de a bárpultnál még üldögéltek páran, főként az olimpiát nézték. Így én is odatelepedtem, és Alana győzködésére kirendeltem magamnak egy sört, később belátva, hogy ez jó ötlet volt, mert az egész este folyamán nem mozdultunk el az étteremből.
Aztán lassan elkoptak a vendégek a bárpulttól is, és csak néhány pincér, egy másik food runner lány a chef és a manager maradtunk az éttermben. Ekkor kezdődött a házibuli kicsit másképp. Vicces volt a munkahelyen sörözni, páran rágyújtottak, ami szigorúan tilos ugyebár az amerikai éttermekben. A söröm egy idő után valahogy újratöltődött, mindenféle kérés nélkül, és a hangulat is fokozódott. Persze csak mérsékelten, dumálás közepette.
Aztán eljött az alkoholnak az a szintje, amikor az ember gyomra elkezd a folyadéknál szilárdabb dolgokra vágyni. Ekkor bizonyosodott be számomra, hogy egyikünk sem képes kilépni éttermi szerepéből. A chef rövid győzködés után lement a konyhába, és elkezdett főzni, a food runner lánnyal mi felhoztuk a kaját, miközben a bárpultos srác újratöltötte a poharakat. Igazán mókás volt.
Egy idő után azonban jött a befáradás, és a "másnap is munka van" érzés, így fél 3 körül leléptem, mint akkor kiderült, az egész buli ingyen volt. A cég ajándéka...
Kicsit várom a következő vasárnapot, hátha akkor is lesz valami jó kis házibuli.
De legalábbis közelebb kerülünk egy újabb izgi programhoz.